Életének 83. évében elhunyt Micsei László, festő-, és szobrászművész, restaurátor, helytörténész
A sokoldalú alkotó 1938-ban született Szobon, s napjainkig itt élt. Tanult Bolmányi Ferenctől, Kapicz Margittól, Szőnyi Istvántól, Gráber Margittól, Barcsay Jenőtől, Uitz Bélától. A restaurálás mesterségét a Magyar Nemzeti Múzeumban Baki Győzőnél sajátította el.
1954-ben volt az első kiállítása Nagymaroson. Önmagát mindenek előtt festőnek vallotta, a munkásságára elsősorban a realizmus jellemző. Olyan egyetemes művészetet képviselt, melyet mindenki megérthetett.
Egyszer úgy fogalmazott: „Nekem az az igazi öröm, az az igazi elismerés, amikor a közönségnek tetszik az alkotásom. Amikor egy néni odajött hozzám és azt mondta, hogy olyan élethű az a Krisztus-fej, hogy beszélgettem vele, én ettől nagyobb elismerést nem tudok magamnak elképzelni.”
1964-ben a basaharci kelta temető feltárásánál restaurátorként, 1984-85 között a Budapesti Állami Operaház felújításánál farestaurátorként dolgozott. Nagy büszkesége volt, hogy ő végezte el az Ipolydamásdi templom teljes berendezésének a restaurálását, az útszéli Nepomuki Szent János szobrának, a Márianosztrai műemlék jellegű Kálvária összes rekonstrukciós munkáit, a Kóspallagi templom 8 szobrának, valamint a Letkési templom 2 szobrának, és a szobi templom 10 szobrának a felújítását is.
Képei szerte a világon megtalálhatóak, Magyarországon kívül Németországban van a legtöbb, de fellelhető az USA-ban, Kanadában, Görögországban, Hollandiában, Ukrajnában, Moszkvában, Ausztriában és Ausztráliában is.
1960 óta gyűjtötte Szob és a környező települések történetét.
Munkája elismerésül az Ipolymenti Régió az év emberének választotta, 1996-ban Szob Nagyközségért Díszplakettet kapott.
Tanítványai közül többen kerültek művészi pályára: kőszobrász, tanár-szobrász, faszobrász, tűzzománc készítő, régész, ötvös, ékszerész, grafikusok lettek.
Szob Város Önkormányzata osztozik a család gyászában.
Isten veled Laci bácsi, nyugodj békében!