PresszóSzínház

Ez az egy órás előadóest arra kínál lehetőséget, hogy csodálatos íróink és költőink segítségével feleleveníthessük és átélhessük mit okozott családjainknak, kultúránknak és gazdaságunknak a ránk erőltetett gyilkos béke.

Hajnal, fejvesztett kapkodás, kétségbeesett siránkozás. Felszedelőzködni lóhalálában, csak a ruha, ami az emberen van, meg egy kézitáska a legszükségesebbnek. Otthagyni egy egész életet, ólban az állatot, a földet, a kis vagyont; betegnek az ágyat, gyereknek a játékot, kiverve a mezőre, országútra.
Később, megszokni, hogy az út hamar véget ér, és A mozdony is sikoltva megáll, nem mehet tovább, az új határt már nem lépheti át az utasokkal, hogy meglátogathassák a család ott rekedt másik felét – ahhoz már útlevél kell.
Nekünk ezt jelentette és jelenti Trianon undorító béke üzenete.
Engem – generációm minden tagjával együtt – az iskolában úgy tanítottak, mintha ez a diktátum meg sem történt volna, mintha a határ másik oldalán rekedt társaink, a világban egyedülálló kultúrájukkal odaszülettek volna „kisebbségbe” egy idegen országba.

Ami történt nem feledhetjük. Emlékeznünk kell, mert túléltünk ennél nagyobb tragédiákat is és nem tudhatjuk, hogy a folyton változó világ, mikor kínál lehetőséget valami féle visszarendezésre.

A program a Nemzeti Kulturális alap támogatásával valósul meg.